Meggyűlik vele a bajom, mert nem tudom eldönteni, szétválaszthatom-e ott, ahol most vagyok (indulok is nemsokára konzultálni a Nagy Bölcshöz, aki a Bocskai úti barlangjában délelőtt fogadóórát tart a magamfajta lúzernek), vagy kéne még szaporítanom egy kicsit ezeken a vonalakon.
Azt mondják, az a jó a fentről lefelé építkező raglánvonalas felsőkben, hogy az ember menet közben magára próbálhatja, és akkor látja, hogy megfelelő-e már a méret.
Igen ám, de itt még semmi nem fix, nincs ujja, amiről megállapíthatnám, hogy hónaljban szűk-e vagy netán bő, és mivel nagyon rövid, ráadásul elöl nyitott, még azt se érzékelem, hogy a mellemet lesz-e hol tárolnom benne, vagy majd hülyén szétfeszül a gombolásnál. Mindenesetre kezdem elérni a leírásban megadott centimétereket, szóval esélyes, hogy a felsőrésze sacc per kábé most van/lesz kész.
Igaz, a mintától kapásból el kell térni, mert ezen a tervezőcsajon, a Veerán, annyira hülyén tud állni minden, mint akit megfogtak a pulcsijának a nyakánál, felcsipeszelték egy szárítókötélre, és most ott lóg, bevág neki minden hónaljban, és túlságosan fenn van a nyaka.
Tök jó kedvcsináló, nem? :-D Most, hogy feltételezem, máris mindenki Veerától akar kardigánt kötni azonnal, hozzáteszem azt is, hogy meg kell nézni más rendes embereknek a projektjeit, amik viszont teljesen hordhatóan, sőt, többnyire nagyon klasszul mutatnak - miután az ember nagyjából eltalálta a saját méretét :-D
Ehhez viszont nekem még segítség kell.
Szerencsére tényleg halad a munka ezzel a böszmevastag fonal, és mondjuk a kötésképpel soha nem leszek elégedett - nem igazán tudok szépen dolgozni ezzel a fonallal, de van ilyen, máskor majd másból kötök, ezen meg majd javít egy kört a blokkolás - de ha végre egyszer átlátom a rendszert, akkor az nekem eléggé jó lesz.
Nagyon úgy tűnik, hogy az enyém nem így fog kinézni, mint az övé, itt a blogjában, hanem inkább rendes nyaka lesz, valahogy így:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése