2016. november 4., péntek

Zoknisatratégiai gondolkodás

Semmiféle stratégiai gondolkodásból nem vagyok túlzottan a topon, viszont előbb-utóbb sok mindent képes vagyok megtanulni, ha másképp nem, a saját káromon.
Mint például most.

Feltett szándékom volt, hogy magic loop technikával egyszerre kötöm meg egy pár zokni mindkét "tagját", méghozzá lentről, azaz lábujjtól felfelé haladva.
El is jutottam a sarok rövidített soros részéhez - közben csak kétszer kötöttem össze egymással a jobb és a bal zoknit -, aztán ahol szépen el kellett volna fogyasztgatni a korábban betoldott lábfejmagasító szaporítást, ott megállt a tudományom, azok a szemek ugyanis éppenséggel nem voltak elérhetőek, megközelíthetetlen módon ott röhögtek rajtam a túloldalról.

Mondom, hogy mit műveltem, hátha más akkor nem fut bele.
1) Ha magic loopot használunk, akkor ugye külön-külön oldalon vannak a lábfejrész és a talprész szemei.
2) A magasító szemeket én mindkét zokni mindkét oldalán a lábfejrész tűire szaporítottam.
3) És ez volt a durva nagy hiba, mert a sarok kialakítása után a talprészen lett volna szükség rájuk, viszont - mivel útban van a másik zokni -, utólag nem lehet őket átrendezni anélkül, hogy ne kéne leszedned a tűről az egész disznóólat.

4) Hát nekem le kellett.


Mivel nincs két 2,5-ös damilos tűm, ezért az egyiket öt zoknitűre szedtem át. Mivel addigra csúfosul szétcincáltam a rövidített sorok szorosra húzott szemeit, jobbnak láttam inkább az egész sarokrészt lebontani a francba mindkettőről.
Most valószínűleg inkább egyesével kijavítom, aztán visszapakolom magic loopra ott, ahol már megint csak körben kell kötögetnem a szárakat.

Nem elég baj, hogy 44-es, még ráadásul el is rontom, megküzdök rendesen ezzel a karácsonyi ajándékkal. remélem, a tulajdonos majd méltányolni fogja, és hordja legalább.


2016. október 18., kedd

Pamplemousse sapka, a rémes

Szilvi nemcsak az anyukájának, hanem saját magának is választott egy sapkát, és hozzá orgonalila Cotton Merino fonalat. Az nyilvánvaló volt, hogy ebből a fonalból én a leírásban jelzett kötéspróbát az életben nem fogom összehozni, ezért eléggé lekicsinyítettem, de így lett jó.

A mintája - hogy ne mondjak rá semmi csúnyábbat - eléggé utálatos. Arról szól, hogy a jobb tűvel vissza kell szurkálni kettővel saját maga mögé, és két sorral lejjebb. Ehhez én egy idő után inkább egy horgolótű segítségét vettem igénybe, amit folyamatosan a jobb kezemben tartottam, és a megfelelő helyeken - vagyis túl gyakran - fogtam, végrehajtottam vele a visszaszúrós trükköt, és mentem tovább. Kicsit lelassította a folyamatot, de a végeredmény egyébként szép lett, elégedett vagyok vele.

A két gomb csak díszítőelem, így - bár eredetileg megcsináltam rendesen a gomblyukakat is - száleldolgozásnál a fonal végével összeöltöttem a gomboláspántot. A gombokat egyébként naná, hogy a Gombudvarban találtuk, méghozzá első pillantásra. Egyszerű formájú, de mégis érdekes gombot szerettem volna találni. Erről a kis szépségről kiderült, hogy ráégetett kristálycukor-szemcséknek köszönheti a rusztikus felületét. (De nem érdemes nyalogatni, mert nem édes - nem próbáltam ki, az eladóhölgy mondta, én meg elhittem.)

Nézzétek, ilyen lett végül:





Fonal: Drops Cotton Merino, majdnem 2 gombolyag
Tű: 3 mm a passzéhoz, 3,5 a sapka testéhez



2016. október 9., vasárnap

Izmir sapka

Ezt a sapkát Szilvi kolléganőm az anyukájának kérte még az előző tél végén. A fonalat meg is vettük hozzá, de aztán annyira kitavaszodott, hogy már senkit nem érdekelt egy meleg téli sapka, így a megvalósítást mostanra halasztottam.

A megadott fonalvastagsághoz a minta valami egészen elborult kötéspróbával dolgozik, olyat én szerintem sose tudnék produkálni, de gond egy szál se, van egy sapkám Karismából, 3,5-ös tűvel kötve, kipróbáltuk, hogy annak jó a mérete. Leszámoltam, és már meg is voltak a tökéletes adatok :-)

Ezt a sapecot fentről, a feje tetejétől kell kötni, így felhasználhattam, amit a Vivid takaró négyzeteinél tanultam, a középről kifelé kezdést. (A szaporításhoz használt lifted increase meg zoknikötés közben ragadt rám valamikor.)

Nagyon tetszik, szerintem egy kicsit olyan Nagy Gatsby-feelingje van. Mókából ki is próbáltam, tudok-e magamnak '20-as évekbeli sminket is csinálni hozzá, de szerintem nem igazán sikerült, Dani meg finnyogott, hogy így nem nézek ki jól, szóval úgy sejtem, nem nagyon kell ezt a flapper girl-stílust erőltetni.

De a sapka tényleg jó, legszívesebben magamnak is kötnék egyet, ha nem lenne húsz másik. És ha kötnék, akkor viszont nemcsak úgy körbetekerném a fonalat a szélén, hanem valami látványos dekorációt varrnék rá, vannak ötleteim. (Csak hát akkor se kell még egy sapka... EGYELŐRE.)




Minta: Izmir hat (ingyenes)
Fonal: Drops Karisma, épp egy picivel több, mint egy gombolyag, kb. a legalsó fordított sávhoz kellett újat kezdeni
: 3,5 m



2016. október 2., vasárnap

Vivid, az óriási babatakaró

Épp most ellenőriztem a Facebook-oldalamon; augusztus 3-án mutattam be az első két próbablokkot a Vivid takaróból. Ha úgy vesszük, elég gyorsan elkészült, szinte napra pontosan két hónap alatt fejeztem be, de úgy, hogy teljesen: szálak eldolgozva, kimosva, megszárítva, lefényképezve.

Négyzetenként blokkolni lusta voltam, de majd a képeken látszani fog, hogy jobb lett volna, ha inkább rászánom az időt, mert elég különböző méretű és alakú darabokat sikerült kötnöm :-D (Mindenesetre megállapítottuk, hogy ha a gyereket valaha pszichológushoz kell hordani, akkor az jó eséllyel nem azért lesz, mert nem pontosan egyforma négyzetekből állt a takarója; Dani meg még azt is hozzátette, hogy egy rendes mérnök tudja, hogy egy négyzet az nem mindig négyzet, és azt is tudja, hogy mikor mennyire muszáj szabályosnak lennie.)

A képeken az is látszik, hogy a blokkolást mosás után is kihagytam, bár gondolkodtam rajta, hogy azért mégiscsak meghúzom egy kicsit, és akkor nem kell új takarót venni a franciaágyra, a kiscsajnak meg majd kötök másikat :-D
Igazából tényleg nem az a tipikus újszülöttméret, mert így, mindenféle nyúzás nélkül éppen 80x100 cm lett, vagyis sokkal inkább kisgyerek-, mint babatakaró.

Viszont cserébe szép. Ha eltekintek attól - és nem olyan nehéz -, hogy nincs benne két párhuzamos vagy merőleges vonal, és csak azt nézem, hogy vidám, vagány, jók a színei, klassz a mintája, és egyébként is én csináltam, akkor azért megveregethetem a saját vállamat.

Az unalmas technikai részletekről annyit, hogy középről kezdve körben kötni az első pár sorban eléggé macera, de nem megoldhatatlan. Érdemes volt megtanulni, azóta már sapkát is kezdtem így.
A blokkok összedolgozásához tökéletes megoldás volt a mattress stitch (ezt vajon magyarul is matracöltésnek hívják?), ami nehezebben ment, és nem is sikerült minden egyes alkalommal, az a sarkok pontos illesztése, hogy a minta átlói szépen találkozzanak. Most mit mondjak, nem mindig találkoznak szépen, na :-D Ha egyszer tényleg kötök egy ugyanilyet a franciaágyra - mint ahogy nem fogok -, annak a végére ez is tökéletesen fog menni :-)

A sok hadova után néhány kép, vagy a néhánynál kicsit több, mert tényleg oda meg vissza vagyok :-D


Essünk túl a vallomáson, ez pont ilyen csámpás :-) 



...és igazság szerint a színek elrendezését is jobb lett volna kész sablon alapján intézni, nemcsak ahogy-esik-úgy-puffan-alapon :-)


Így néz ki az, ahol nem lett az igazi a csücskök találkozása, de a sokadik szétbontás után az ember egyszer csak úgy dönt, hogy ez talán nem is annyira lényeges :-)


Ez itt viszont egy igazi sikerélmény! 



Bár a négyzetek széle girbegurba, az azért látszik, hogy a mattress stitch milyen szépen kapcsolja egymáshoz az oldalakat. 


Az egyik csücsök.


 Többé-kevésbé még az átlók is egymás folytatásaként helyezkednek el. Ez a kedvenc képem. 



 Nekem is tetszik, kölcsönvehetem januárig? :-D 

Minta: Vivid 
Fonal: Drops Cotton Merino, színenként 2-2 gombolyag, meg egy kicsi *
Tű: a kötéshez 3,5 mm, a leláncoláshoz 4 mm

* Mivel a munka folyamán úgy tűnik, egyre lazábban kötöttem, hiába számoltam ki az elején, hogy 2 gombolyagból márpedig ki fog jönni 5 négyzet - hát nem jött. Grammok/méterek hiányoztak, de akkor is. Itt is köszönöm a "szponzoraimnak", hogy egy-egy négyzetet örökbe fogadtak, és kisegítettek a megfelelő mennyiségű (vagy több) fonallal. 

Köszi szépen a pirosat Adélnak, a sárgát Tündinek, a lilát Dorottyának, a türkizt Verának! 




2016. szeptember 29., csütörtök

Babazokni-jegyzetek

Hétvégén a fiúk kifestették a nagyszobát, és új padlószőnyeget raktak le. Ehhez persze mindent ki kellett pakolni onnan, és a két kisszoba a padlótól a plafonig tele volt bútorral meg cuccal. Egyedül az ágyunk maradt üresen - ha nem is nyugodt és békés, de legalább "lakatlan" szigetként - a hatalmas felfordulásban.

Egész szombaton reggeltől késő délutánig főztem és etettem a "jómunkásembereket", el is fáradtam szörnyen, és bemenekültem az ágyra kötni - igen ám, de mit. A kistakaró valahol valamelyik dobozban volt, így azt nem tudtam befejezni, új projektet meg nem ilyenkor kell kitalálni, OK, akkor legyen zokni, ahhoz pont megvan a fonal is meg a tűk is. Hetek óta próbáltam elkezdeni, de valahogy mindig óriási lett, én meg most újszülött-méretben akartam kikísérletezni.

A kedvenc, orrától felfelé "építkező" zoknimintám az Amy Lee, viszont az 20/21-es mérettől indul felfelé, ami hatalmas. Kerítettem még két másik leírást, azokkal összenéztem a körülbelüli szemszámokat, de egyébként az Amy Lee leírását követtem nagy vonalakban (kivéve, hogy másik receptet használtam a rövidített sorokhoz, mint amit ebben írnak).

Ha valaki inkább magyarul szeretne zoknit kötni, nézze meg Bea leírását, ugyanúgy építkezik, lentről felfelé.

Arra az esetre, ha még egyszer az életben ilyen mini méretet akarnék kötni, megörökítem a jegyzeteimet, ne kelljen még egyszer kikalkulálni.

Fonal: Regia babazokni-gombolyag a Müllerből, tű: 2,5 mm.

1) Judy's Magic Cast On: 8-8 szem, mert nekem jobban tetszik, ha inkább "tompa" az orra.
2) Az orra két oldalán Lifted Increase 32 szemig.
3) A 32 szemmel 10 kör "egyenesen".
4) Magasítás a lábfej két oldalán: 5-5 szem.
5) Rövidített sorok: 5 "garnitúra".
6) A korábban betoldott szemek "eltüntetése", 5-5 szem.
7) A szárához 10 sor sima és 5 sor patentkötés.

Ezekkel a szem- és sorszámokkal a zokni lábfeje kb. 8 cm lett, ami egyébként valószínűleg nagy, de úgyis valami másra - rugdalózóra, másik zoknira - tervezem ráhúzni kívülről, nem a csupasz kistappancsra. Én se tűröm a kötött zoknit a meztelem lábamon, a gyerekemet se szeretném majd ezzel terrorizálni :-D

(Aki gondolja, használja nyugodtan a fenti adatokat, de az igazán incifincihez, ami babalábra cuppanósra van méretezve, arányosan még egy kicsit kisebbre lehet kötni.)








2016. szeptember 14., szerda

Segítség, össze kell varrnom!

Kedves Gyerekek, ma arról fogok mesélni nektek, hogy az a mattress stitch, amiről Tamara Kelly néni ír a Mooglyblogon, az nem az a mattress stitch, amiről Anna (?) néni ír, a Mochimochilanden.

Az úgy volt, hogy befejeztem mind a húsz négyzetet a vagány Vivid babatakaróhoz, és elkezdtem keresni A Tökéletes Összevarrási Technikát, nem zárkózva el mindeközben attól, hogy esetleg valami teljesen újat kelljen kipróbálnom.

Mivel a Vivid blokkokat körben kell kötni, igazából mind a négy oldalán leláncolt szegély fut végig. Persze akárhonnan nézzük, aktuálisan nyilván van "vízszintes" meg "függőleges" oldala, de ez mégsem ugyanolyan, mint egy lentről felfelé, oda-vissza haladó sorokkal kötött téglalapnak a vízszintes oldala (szemfelszedés, leláncolás), meg a függőleges oldala (legfeljebb egy szélszem, de még inkább nagy semmi, csak az anyag széle), tehát mindenképp "vízszintes" összedolgozást kerestem. Meg is örültem a Moogly legszélső szemekbe öltögetett verziójának, amiről viszont elég gyorsan kiderült, hogy ronda.

Nem fényképeztem le, higgyétek el, hogy nem szép, hanem egyenetlen, a hátoldalán kicsit jobban mutat, de megfordítva meg nem működik :-) Ja, és rugalmatlan is, nem mozognak együtt az összevarrt blokkok.

Szét is szedtem, kerestem másikat. Kipróbáltam egyébként a whip stitch nevű öltést is, az még rondább volt (illetve nekem még kevésbé tetszett, szerintem erre a célra nem igazán alkalmas).

Végül valahol láttam egy videót, ahol a mattress stitchnek egy másik értelmezését mutatták be, mégpedig úgy, hogy az anyag szélétől egy sorral beljebb, lentről felfelé haladva, mindig egyszerre két-két szál alá öltve, és ezt a két négyzet szélén felváltva ismételgetve haladtak szépen lentről felfelé. A videót sajnos soha többé nem sikerült megtalálnom, de igazából úgyis jobban kedvelem a képes leírásokat, szóval megkerestem ugyanazt "álló" változatban, és meg is lett, ez az, amit az első bekezdésben a második linken találtok.

Na, ez végre bejött, és mutatom is, hogy miért.



Mert ilyen szépen "találkoztatja össze" mindkét négyzet első lustakötéses bordáját.



Meg mert a hátulja is ilyen kulturáltan néz ki. 


És még egyszer, nem győzök örülni a szabályos, pontosan illeszkedő oldalaknak :-)

(Bocsánat, a fényképezőgépem meg a Cotton Merino színei nem barátok, de most kivételesen nem is annyira lényeges, hogy egészen pontosan milyen színű blokkokat varrtam össze. )

Szóval folytathatom a takarót az összevarrós résszel. Elég gyorsan megy, a vártnál sokkal kevésbé fogom utálni, de jön még a kutyára dér, húsz négyzetnek negyven végét kell majd eldolgoznom utoljára :-D 

2016. augusztus 27., szombat

Az igazság a Vivid takaróról

Azt eddig is tudta mindenki, hogy a színes négyzeteimből takaró készül, most viszont a Nagy Facebookos Coming Out után itt is ideje bevallanom, hogy nem is akármilyen, hanem babatakaró, méghozzá a saját kisbabámnak, aki januárban érkezik. 

Uniszex színeket válogattunk össze, mert amikor elkezdtem, még nem tudtam azt, amit azóta már igen: hogy kislány lesz. És lesz neki egy elég vagány takarója :-D

A beláthatatlan mennyiségű négyzet helyett így mindössze 20 darabra lesz szükségem, és 15-tel már készen vagyok. Majd miközben épp förtelmesen utálni fogom összevarrni, odaképzelem alá a szuszogó kis tulajdonost, ez remélhetőleg megkönnyíti az ügymenetet. 

Íme, a takarógyár eddigi termékei:






És a gyerekgyár kiváló dolgozói: