2016. szeptember 14., szerda

Segítség, össze kell varrnom!

Kedves Gyerekek, ma arról fogok mesélni nektek, hogy az a mattress stitch, amiről Tamara Kelly néni ír a Mooglyblogon, az nem az a mattress stitch, amiről Anna (?) néni ír, a Mochimochilanden.

Az úgy volt, hogy befejeztem mind a húsz négyzetet a vagány Vivid babatakaróhoz, és elkezdtem keresni A Tökéletes Összevarrási Technikát, nem zárkózva el mindeközben attól, hogy esetleg valami teljesen újat kelljen kipróbálnom.

Mivel a Vivid blokkokat körben kell kötni, igazából mind a négy oldalán leláncolt szegély fut végig. Persze akárhonnan nézzük, aktuálisan nyilván van "vízszintes" meg "függőleges" oldala, de ez mégsem ugyanolyan, mint egy lentről felfelé, oda-vissza haladó sorokkal kötött téglalapnak a vízszintes oldala (szemfelszedés, leláncolás), meg a függőleges oldala (legfeljebb egy szélszem, de még inkább nagy semmi, csak az anyag széle), tehát mindenképp "vízszintes" összedolgozást kerestem. Meg is örültem a Moogly legszélső szemekbe öltögetett verziójának, amiről viszont elég gyorsan kiderült, hogy ronda.

Nem fényképeztem le, higgyétek el, hogy nem szép, hanem egyenetlen, a hátoldalán kicsit jobban mutat, de megfordítva meg nem működik :-) Ja, és rugalmatlan is, nem mozognak együtt az összevarrt blokkok.

Szét is szedtem, kerestem másikat. Kipróbáltam egyébként a whip stitch nevű öltést is, az még rondább volt (illetve nekem még kevésbé tetszett, szerintem erre a célra nem igazán alkalmas).

Végül valahol láttam egy videót, ahol a mattress stitchnek egy másik értelmezését mutatták be, mégpedig úgy, hogy az anyag szélétől egy sorral beljebb, lentről felfelé haladva, mindig egyszerre két-két szál alá öltve, és ezt a két négyzet szélén felváltva ismételgetve haladtak szépen lentről felfelé. A videót sajnos soha többé nem sikerült megtalálnom, de igazából úgyis jobban kedvelem a képes leírásokat, szóval megkerestem ugyanazt "álló" változatban, és meg is lett, ez az, amit az első bekezdésben a második linken találtok.

Na, ez végre bejött, és mutatom is, hogy miért.



Mert ilyen szépen "találkoztatja össze" mindkét négyzet első lustakötéses bordáját.



Meg mert a hátulja is ilyen kulturáltan néz ki. 


És még egyszer, nem győzök örülni a szabályos, pontosan illeszkedő oldalaknak :-)

(Bocsánat, a fényképezőgépem meg a Cotton Merino színei nem barátok, de most kivételesen nem is annyira lényeges, hogy egészen pontosan milyen színű blokkokat varrtam össze. )

Szóval folytathatom a takarót az összevarrós résszel. Elég gyorsan megy, a vártnál sokkal kevésbé fogom utálni, de jön még a kutyára dér, húsz négyzetnek negyven végét kell majd eldolgoznom utoljára :-D 

2016. augusztus 27., szombat

Az igazság a Vivid takaróról

Azt eddig is tudta mindenki, hogy a színes négyzeteimből takaró készül, most viszont a Nagy Facebookos Coming Out után itt is ideje bevallanom, hogy nem is akármilyen, hanem babatakaró, méghozzá a saját kisbabámnak, aki januárban érkezik. 

Uniszex színeket válogattunk össze, mert amikor elkezdtem, még nem tudtam azt, amit azóta már igen: hogy kislány lesz. És lesz neki egy elég vagány takarója :-D

A beláthatatlan mennyiségű négyzet helyett így mindössze 20 darabra lesz szükségem, és 15-tel már készen vagyok. Majd miközben épp förtelmesen utálni fogom összevarrni, odaképzelem alá a szuszogó kis tulajdonost, ez remélhetőleg megkönnyíti az ügymenetet. 

Íme, a takarógyár eddigi termékei:






És a gyerekgyár kiváló dolgozói: 


Ajándékkendő

Az előző bejegyzésben említett Bridal shawl végül időben elkészült, és a hónap közepén biztonságban landolt Verocskánál, aki megengedte, hogy megmutassam a képeit:




Azt hiszem, ezt a kék-zöld fonalat elég jól kiválasztottuk neki (illetve kiválasztotta magának), illenek egymáshoz. Én is beleadtam, amit lehetett, a végeredménnyel mind a ketten meg voltunk elégedve.

Még a postára adás előtt készítettünk pár saját fotót is a kendőről, mutatok néhányat ezek közül is:






Érdekes, ezzel a kendővel az ember azonnal automatikusan a zöldbe kívánkozik, hogy felpróbálja és lefényképezze. A jelek szerint farmernadrághoz és nyári ruhához is fel lehet venni, jó kis kiegészítő. Az utolsó képen az is látszik, hogy a szegélyébe apró, csillogó gyöngyöket horgoltam a fonalhoz passzoló színben, hogy még egy kis titkos pluszt elrejtsek benne.

(A legtitkosabb plusz végül a beleakadt és benne is felejtődött gyöngyfűzőtű volt, amit pedig nem is használtam, mert nem fért át a gyöngyökön :-D De gond egy szál se, Verocska úgyis szokott gyöngyékszereket készíteni, így a tű jobb helyre még direkt se kerülhetett volna. )

Minta: Bridal Shawl (ingyenes a Lion Brand oldalán) - senkit ne vezessen félre, hogy az eredeti kép ronda. Vékonyabb fonalból, főleg a színátmenetesekből, sokkal, de sokkal szebb lesz, ahogy remélem, látható. 
Fonal: kék-zöld Drops Delight, 4 gombolyag
Tű: 5 mm

2016. július 28., csütörtök

Ajándékot készíteni nem is olyan egyszerű

Minden elvemmel ellenkezve beszálltam a PIF-játékba a Facebookon. Gondolom, úgy nagyjából mindenki ismeri, de röviden a lényege, hogy valaki felajánl egy saját kezűleg készített tárgyat. Akinek tetszik, az lecsap rá, cserébe pedig ő is felajánl valamit, amit pedig egy harmadik valaki stoppolhat le, és így tovább. Mivel határidős (mindenki 3 hónapot kap, hogy befejezze a felajánlását), eléggé ódzkodtam tőle, mert nem igazán tudok, meg nem is szeretek időre dolgozni. Természetesen ezt addig lehetett betartani, ameddig nem jött egy olyan felajánlás, amire nem lehetett nem lecsapni :-D És tessék, máris nyakig vagyok a PIF-ben, egy horgolt kendővel szálltam be, amit Verocskának fogok elkészíteni (és vicces módon az ő tesójától kapom az ásványos füldísz+nyaklánc garnitúrát, ami az egésznek a kiváltó oka volt :-D ).

Az egyik kedvenc kendőmintámat már többször meghorgoltam Drops Delightból, és most is abból készítem. Ezzel kapcsolatban eddig a következő tapasztalatokat szereztem:

1) A fentről lefelé, oda-vissza cikkcakkozó sorokkal, színátmenetes fonalból horgolt háromszögkendőnek marhára nem mindegy, hogy milyen színnel és mekkora átmenettel kezdődik a nyakánál a középső része. Egészen máshogy néz ki, ha egy másik szín esik középre, valahogy az egész kendő megjelenését meghatározza.

2) A Delight fonal gyönyörű, csak nem szabad elrontani, amit csinál belőle az ember, mert bontani egy rémálom. Mivel zoknifonal, filcesedni ugyan nem tud, de a szerkezetéből adódóan olyan gyönyörűen összeakad saját magával, hogy tényleg zen-buddhista legyen a talpán, aki vérmérséklettől függően gutaütés/gyomorfekély nélkül vidáman mosolyogva lebontja.

Az előzmények ismeretében álltam neki a munkálatoknak. A kendőt 3 gombolyagból horgolom, és az 1) pont alapján mindhárom gombolyagnak megkerestem mindkét végét, megnéztem, melyiken hogy fognak alakulni várhatóan a színátmenetek, majd 3 próbadarabot horgoltam, 3 különböző méretű tűvel, hogy azok közül is megtaláljam az ideálisat. A háromból az "A" próba szerencsére egyáltalán nem tetszett, azt - a 2) pont értelmében csúnyán káromkodva - rögtön le is bontottam. A maradék kettő közül a "B" próbát kimostam és blokkoltam, hogy lássam, jó-e a tűméret, a "C"-t pedig folytattam, mert azt terveztem véglegesnek. Egészen az első gombolyag fonal végéig, sőt, már becsatlakoztattam a következő gombócot, amikor ráébredtem, hogy talán mégis a "B" tetszik jobban.

De már semmiben nem voltam biztos, végighorgoltam tehát annál is egy teljes gombolyagot, hogy lássam a színek alakulását, egymás mellé tettem a két - egyébként kísértetiesen hasonló - háromszöget, és végül a "C" próbát megint csak lebontottam, nagy gubancolások és ráncigálások közepette.

A két, csak úgy kézzel, kapkodva egymásra tekert gombolyag viszont olyan kezelhetetlennek bizonyult, hogy előszedtem a fonalgombolyítómat, és áttekertem az egészet, hogy normálisan lehessen vele dolgozni a továbbiakban.

Itt tartok pillanatnyilag, hét nap alatt körülbelül 175 méter fonalat sikerült felhasználnom, igaz, azt többször is :-D Kicsit paranoiás és nagyon maximalista vagyok, mert ez most nem az enyém lesz, de remélem, a rendelkezésre álló további két és fél hónap elég lesz arra, hogy - esetleges további bontásokat is beleszámítva - végül időben befejezzem a kendőt, és átadásra érdemesnek nyilvánítsam :-D


A kép illusztráció. Valójában nem is igaz, hogy beszippantott az örvény. 



2016. július 25., hétfő

Szivárványos Upstairs sideways

Először talán Macus blogjában láttam a Flotte Socke Kolibri hihetetlen színű zoknifonalait, és azonnal tudtam, hogy ezt muszáj lesz kipróbálnom.
Pécsen lehet kapni a fonalam.hu boltjában, és persze postán is rendelhettem volna, de szerencsére mi egyébként is gyakran járunk arra, Dani családjához látogatóba, szóval nem okozott gondot a beszerzés.
Annál nagyobb fejtöréssel járt megoldani a "mit kössek belőle" kérdést. Eleinte zoknit akartam, de ahhoz túlságosan hamar tavasz meg nyár lett, és akkor már nem volt hozzá kedvem.
Kendőt persze elvileg tilos. Így aztán sokáig csak nézegettem a szivárványszínű gombolyagot, de amikor egyszer csak szembejött a háromszög alakú Upstairs kendő mintája, amit mintha kifejezetten erre a fonalra írtak volna (a bemutató képeken szerepel is belőle egy szivárványos változat), akkor meg voltam véve kilóra, és elfelejtettem az összes szabályzatomat, miszerint pl. tizensokadik kendőre márpedig nincs szükség. De igen, VAN, és punktum.

A minta egyszerű, de valamiért nekem különleges, a hosszan színátmenetes fonal nem csapja szét, hanem kölcsönösen erősítik egymást. Hihetetlen sebességgel készült el, talán két hét se kellett hozzá, ami az én kötési szokásaimhoz képest szinte már nem is normális, de szerintem ez a kendő éjjelente titokban saját magát kötötte.

A leírás azt mondja, egy gombolyag zoknifonalból 4-es tűvel 6 ismétlés jön ki, nekem ott még rengeteg fonalam volt, és belevágtam a hetedikbe. Egészen sokáig elhittem, hogy elég lesz, aztán végül egy kis csalással fejeztem be, de ezt nem mondom el senkinek :-D

Mutatom a képeket, szóljon, aki úgy érzi, hiányzik valami erről a kendőről. Nekem semmi :-D









Minta: Upstairs 2.0 Sideways (a stóla verzió ingyenes, ez nem)
Fonal: Flotte Socke Kolibri (6214, ha jól azonosítom)
Tű: 4 mm

2016. június 30., csütörtök

Mackós szundikák

Dani nem tudta megjegyezni a rágcsakendő szót, ezért egyszerűen csak "olyan gyereknyúzó" néven emlegette ezeket a kendőket, miközben horgoltam őket.
Ikerkislányoknak készültek, olyan lassan, hogy a hölgyek már két hónaposak, de csak holnap reggel fogják megkapni. Mondjuk a macik elkészültek, csak a postázás halasztódott, meg a fényképezés, addig-addig, hogy végül holnap a srácok elviszik személyesen.





A mackók feje egy kicsit sajátosan sikerült, úgyhogy itthon egyszerűen csak a Shrek1 és Shrek2 névre hallgatnak, de remélem, a lányok az ogrefejük ellenére szeretni - és nyúzni - fogják őket.

Fonal: Drops Safran
Tű: hát ha jól emlékszem, a szoknyákhoz 3 mm, a fejekhez 2,5. 


2016. június 18., szombat

Luca szé.... ja nem, Lauri kendő

Annás neve elég komoly garancia rá, hogy amit ő tervez, az meg van tervezve, rendesen le van írva, és a végén biztos, hogy jó lesz, szóval ami rajta múlik, azt ő a maga részéről megteszi, viszont sajnos meghorgolni nem tudja az ember helyett, azt egyénileg kell valahogyan kivitelezni. Például lehet lassan is. Április óta küzdöttem ezzel a kendővel, és csütörtök reggel végeztem el az utolsó simításokat.

Nem biztos, hogy jó szó a küzdelem, mert valójában egyáltalán nem is nehéz, de pont annyira oda kell figyelni rá végig, hogy háttérhorgolni igazából ne lehessen, tehát nem beszélgetős, nem filmnézős, nem kocsmázós minta. Mindegy, kész van :-)

Két gombolyag Malabrigo lace fonalból horgoltam 2,5 mm-es tűvel, ha jól számoltam, a 800 méterből 40 sor jött ki, plusz a pikós-cikkcakkos szegély. Nem bántam meg ezt a zöldes-lilás-átmenetes árnyalatot (Hummingbird névre hallgat), mert így a kendő szigorúan ismétlődő, de sosem egyforma színű geometrikus mintája egyrészt a gyerekkori játék kaleidoszkópokra emlékeztet, másrészt a felvillanó élénkzöld foltok miatt a lomb között beszűrődő napsütésre is.

Nem is csoda, hogy a kertben fényképeztük le.


A színe csak ott látszik, ahol kitöltöm mögötte a hátteret, egyébként olyan lenge csipkés, hogy szinte teljesen áttetsző.




Azért a piros műanyagcsipesz is ott van a szeren, de itt jobban látszik a kendő egyben.


Vállra véve ilyen elegáns.


Az öcsém meg ennyire hülye :-D